Ne fájjon többé
(não sei)
Az angyalok városa
Mostanra démonok otthona,
És a hétköznapok tüzén, látod
Porig ég a remény.
És szerelmünk palotáját lassan
Földig lerombolják a gépek,
Véget vetnek a csendnek,
A zenének hadat üzennek.
Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
A vérem íze számban,
De ha most is elhibáztam...
Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy!
Az a fegyver
A homlokomra csókol,
Ha már elegem lett a jóból,
Ha a véráldozat sem volt elég,
A világ elõl nincs menedék.
És ez a pillanat
Ellök vagy elfogad?
Kívánjam vagy elkerüljem
Olcsó halálomat?
Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
Én megjelöltelek,
De ha nem értetted meg...
Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy.
Én gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy!
Ne fájjon többé
Ami vagy!
Ne fájjon többé...
Ne fájjon többé!
|
|
