A száműzött
(não sei)
A számûzött a városba tér,
Szívében érzi, hogy ezzel az út véget ér.
Hazám, fogadd be õt!
Nem lázad ellened már, hisz az út véget ér.
Nagy folyó, az arcomat nézd,
Nem érzek vágyakat többé, az út véget ér.
Jöjj, oly közel az éj!
Sokáig nem élek már, hisz az út véget ér.
|
|
